Vajdai Zita – Legyél bár akárki…

Aki nem akar senkitől függeni,
Az üdvösségben is a szabadságot keresi,
A léha vágyak rohamcsapatában szalad,
Kergeti a beteljesülést és a csalfa vigaszt:
Az nem a Jézus nyomában halad,
Hanem a tűznek kénköves tava felé vágtat!
És, ha azt mondja: megadom magamat,
Akkor a gonosz fogságában marad.

Akin nem változtat a bot és a vessző,
Ki azt gondolja, hogy ártatlansága mérhető,
És hogy megbűnhődött már a bűnökért:
Annak az éj sötét leple ül a lelkén…
Akkor is, ha már a megalapozott nyugodt életet keresi,
S magát a tisztességes munkába temeti,
És ha a léhaságot meg is veti, – nem elég ennyi!

Újjá kell születni,
És mennyei polgárjogot szerezni,
Istennel kapcsolatban lenni,
És Szentlelkével betöltekezni!
Jézust alázatosan el kell fogadni,
Mint személyes Megváltót megvallani,
A világ számára pedig meghalni,
Istentől kell függj, legyél akárki!