Almási Mihályné – Hányszor?

Hányszor hagytam tovatűnni
percet, hasztalan!
Hányszor jártam sebek mellett
tétlen, hangtalan!

Hányszor szóltam, kiáltottam
Hallgatás helyett
Pedig tudtam: nem kell szólnom 
akkor, csak neked.

Hányszor késztettél, hogy adjak
csekélyet, kicsinyt,
s én nem tettem! – Emlékeztem:
nevetnek megint…

Vádol a sok tovatűnt perc,
vádolnak sebek,
ki nem mondott s kimondott szók,
vádolnak nevek,

el nem mondott imádságok
le nem írt sorok…
– Légy irgalmas, Uram, Jézus;
rossz szolgád vagyok.