Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Kétezer éve egyre csak beszélünka szeretetről s míg pár eb ugat,a karaván halad fölényes gúnnyal,hisz gyártunk mindig új és új ágyúkat. A frázisok s a feldübörgő jelszókdandárja bőszen akkor lépeget,amikor el kell bármi áron fedniegy szemrehányó, beteg lényeget. Kétezer éve minden karácsonykorjámbor meséktől gyúlnak fel szemek,de ez a szent ellágyulás a földetegy gonosztettől se mentette … Olvass tovább
Szelíd, szép betlehemi gyermek:Az angyalok nem énekelnekS üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol:Sok börtön és kórház világolÉs annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok:Sok farkas és holló kóvályogS nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel:A nagy sötét mikor száll széjjelS mikor lesz béke és derű?
A búzaszem, az megőröltetik.Aminthogy én is megőröltetem.Tompán dübörgik a malomkövek:Hogy nincsen, nincsen, nincsen kegyelem.A búzaszem, az megőröltetik.Vajon mit gondol? – Már semmit talán…Vérzőn tapad meg összeroncsolt testeValamelyik malomkő oldalán.Mindig, mindig malomkövek között…Őrlődve, törve, mint a búzaszem.Megújulón, meghalni-nem-tudón,Elátkozottan, pihenéstelen.Mindig, mindig malomkövek között…Zordon hatalmak kis játékszere,Lélek, kit százfelé tép száz erő,És minden erő mást akar vele.A búzaszemből … Olvass tovább
Teljesüljön a Te akaratod:A Miatyánkból ezt tudom már csak.Bimbóban nem marad meg a virág,És visszafele nem foly a patak. Teljesüljön a Te akaratod:Be fölösleges minden más beszéd…Az én kezem, e vézna, gyönge kézHogy tartaná fel az Isten kezét? Minden léleknek csak egy útja vanÉs csak ezen az egy úton mehet.És nem lépheti által önmagátÉs öntörvénye … Olvass tovább
Csak azt ne engedd meg, én Istenem,Hogy másba belelássam, átvigyemA rosszat, ami bennem van csupán.Bűnök burjánja vert fel engemet,De közelemben rózsaligetekIllatoznak igazak udvarán.Égek a magam-fűtötte pokolban,De jobbra s balra tőlem mennyország van:Ó Isten, e hitemet el ne vedd.Szentek veszik a máglyámat körül,S bár eloltaniok nem sikerül,Lángomba hullatják könnyeiket.
Világnézetek malomkövei közt,Emberlelkek dárdahegyei közt,Jelszavak felszálló röppentyűi között,Cselszövevények fekete ködként húzódó mérges-gáz kígyói között A versben, a dalban,Egyetlen szilárd önmagambanSzeretnék megfogózni.Ebben a zárt, szigorú, büszke külön világban,Ebben a gömbalakú csodálatos kristálykamrában,Mely, ha földgömb, maga megsemmisül,mint külön földgömb, mint külön világForog továbbA nap körül. Kezdetben vala az ige.S az Ige testté lőn.Nem csak az Úrvacsora szent … Olvass tovább
Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc.Rajt szívet-tépő, szelíd fájdalom.A várost nézi… és Őt nézem énhónapok óta… hűvös hajnalon,ha ébredek és hideg éjszakán,a nap zajának hogyha vége lett.Mert itt sugárzik sápadt-csendesenszobám falán… s az életem felett.Sokszor szíven talált a néma vád,s hitetlenül harcoltam ellene.Tudom, hogy miattam vagy szomorú.Tudom, Uram, hogy másképp kellene.Valahol mélyen elszakadt a húr.Nem zengi tisztán … Olvass tovább
Sokat dolgozni és keveset beszélniZokszó nélkül egész életet leélniElfelejteni, ha megbántott valakiRosszért soha rosszat, mindig csak jót adniErősen megállni kísértés tüzébenTitkot megőrizni szívünk legmélyébenLángolni az Isten oltárán füst nélkülElvetni mindent, ami rossz, az emlékbőlKét rossz dolog közül választani a jótMeghalni csendesen, nem kiáltva jajszótÍgéretet nem csupán tenni; megtenniCsak egyet, de hűen, igazán szeretniUralkodni úgy, hogy … Olvass tovább
Nyögött, csikorgott a célját vesztett világ.A gyűlölködők gyűlölködtek.A gyilkosok gyilkoltak.A csalók csaltak, a lopók loptak.Bánatában elbujdosott az Isten.Szem-pillantás alatt megállt a világ.A repülőgépek ráfagytak az égre.A vasutak elakadtak.Gépkocsik az út sarába fagytak.Gyűlölködők nem gyűlölködhettek.Gyilkosok nem gyilkolhattak.Csalók nem csalhattak, lopók nem lophattak.Sötétségbe temetkezettAz egész megveszekedett világ.Aztán Egyszerre csakKigyúlt valahol egy kicsike fény.Vékonyka gyermekhang énekbe szökkent:„Mennyből az … Olvass tovább
I.Ködös estén, borús magányba’Ha elborít a kétség árnyaS riadt galambként megremeg hitem,Ha hallom, hitleneknek ajkaA hívőt már ma csak kacagjaS a gazság él milljók sziviben,Ha sirva hallom, mint kiáltjákAz ártatlanra bűnök vádját, –Hitem segítségért kiáltoz,S mint szomjazó a hűs forráshoz,A messze korba száll a lelkem…Pedig akkor is éj volt földön, lelken……Komor, álomriasztó éjszaka…Kiült az égre … Olvass tovább