Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Megnyílt az ég ma hirtelen,a nagy kárpitot félrevonták –s a rőt mező ma színt kapottés felvirult sok régi, holt ág. Sugarat szórt a hasadék,s egyszer csak én is belenéztemés térdre hullva, ámulónimába csitult szürke vészem. Olyan hatalmas-gyönyörűttörpe harcos még sohse látott,s amiért eddig sírtam én,megköszöntem a boldogságot. 1924. szeptember 6.
Kísérletezik a jó Isten,a bölcs Professzor,mert furcsa dolog az a lejtőés furcsa dolog az a ki golyóés furcsa dolog az a nagy futás: egyenletesen mindig gyorsuló. A Magasságból indul el az ember– mert a kis golyó mi lehetne más? –s célok felé viszi,színek felé viszi,szeretetbe viszi,mélységekbe viszia gátnélküli őrült rohanás. Gördül a golyó, rohan a … Olvass tovább
Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,Melyben sugár s könny lágyan összefoly. Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.Nem láttam mégse bájosabb mosolyt. Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?De mást nem láttam, csak szép mosolyát. Rajtam pihent a könny-áztatta szem,S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! Mint vándor-angyal járt e bús világban.Ha égre nézett, mosolyogni láttam. Úgy tetszett … Olvass tovább
Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is,Ha rossz voltam.Nem nézhetünk egymás szemébeMajd egykor holtan. Fölpattant, nagy, halott szemeinkKérdve világítják az éjünk:Miért nem voltunk jók egymáshoz,Amikor éltünk?
Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat,Hervadva ha vágynak, a nőket,A sugaras, a bánatosŐsz-időket. Szeretem a szomorú órákKisértetes, intő hivását,A nagy Halál, a szent HalálJátszi mását. Szeretem az elutazókat,Sírókat és fölébredőket,S dér-esős, hideg hajnalonA mezőket. Szeretem a fáradt lemondást,Könnyetlen sírást és a békét,Bölcsek, poéták, betegekMenedékét. Szeretem azt, … Olvass tovább
Lábújhegyen jött át a hídon,rám nézett színtelen szemével.Hangtalan jöttek szavak számon,csak felém biccentett fejével. Hideg volt, mint fagyos téli szél,halál vont köré bús aurát.Éreztem, ha most hozzám beszél,megnyitja túlvilág kapuját. Hangtalanul ment el mellettem,szó nem hagyta el merev száját,tudtam, ha rám néz hát elvesztem,de a halál nem küldött számlát.
Kint szentfehéren száll a hópehely,A dermedt földre csókokat lehel,Az utcasarki régi kőkeresztre’Paplant pihézget fölfeszített testre…Tövissel vérzett Krisztusunk sebéreFehér kötést köt, hogy ne lássék vére. Bent álmok estje ünnepet mesél.Karácsonyest van. Angyalszó zenél.Parányi gyertyák lángja táncol égnek.Örvendj!… dicsőség!… zeng a boldog ének.A béke csendje templomot varázsolA szívekből, az eldugott tanyákból. Karácsonyest van. Olyan szép az est!…Tedd … Olvass tovább
Forgó időben forgó a szerencse,A boldogság most itt, majd ott tanyáz;De e napért a bút szív elfelejtseS vidám örömtül hangozzék a ház.Ma nyilt meg újra a bezárult Éden,A melynek napja le nem áldozik;E nap süt rám a gyermekek körébenS szivem hisz, örvend és imádkozik. Oh gyermekek, tiétek a mennyország,Miénk a föld, e küzdelem helye.Jó szellemek … Olvass tovább
A jóság abrosza kibomlik.Dúsan terül a vendégasztal…Kit ver az élet, vagy becézget,Mindenkit anyásan marasztal. Minden kis ágon áldás hintáz,Ajtókat nyit a gyertya fénye.Együtt leszünk, ha jön az óraS leszáll a Betlehemnek éje. Együtt leszünk élők s a holtak,Ha megcsendül a pásztorének…Legyen gazdagja mind ez éjen,Az öröm békés kenyerének.
Van egy nap – nagy nap! – az esztendőbe,Erőt merít a lelkem belőle.Te vagy e legszebb nap a világonÉn édes ünnepem, kedves karácsony,Szép karácsony! Csupa bűbáj vagy, csupa költészet,Illesz: valónak, illesz: regének.Az ember így is, úgy is csak áldjon,Ünnepek ünnepe, kedves karácsony.Szép karácsony! Megszánt az Isten szegénységünkben,Szolgaságunkban, kevélységünkben.S lehajolt hozzánk, hogy égbe váltson…– Te vagy … Olvass tovább