Lukátsi Vilma – A kővedrek csodája

Zúdul a víz.
A hat kőveder már
nemsokára színültig tele…
A meghökkentett józan értelem
tanácstalan: – mit kezdjen majd vele?

Odabent a lakodalmas házban
a suttogás jókedvet rabol,
a vőlegény arca ég a lángban,
kínos valóság: elfogyott a bor!

A szolgákat a gond nem érdekli,
ők parancsot teljesítenek.
„Valamit mondd néktek, megtegyétek!”

– Hát megtöltötték a kővedreket
vizzel.
Ahogyan hangzott a parancs.
És a tornácon az idő megállt
egyetlenegy csodás pillanatra.

– Mi volt az? Ki volt? Lebegett? Leszállt?

Elmúlt a perc.
Tovatűnt a látás.
A vedrekben borrá lett a víz!
„Valamit mondd nektek, megtegyétek!”
Csak az lát csodát, aki benne hisz!