Sík Sándor – Véreső esik

Szomorú, lefosztott oltár felett
Fekete fátyolos nagy feszület.
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Idenéz megtört két szeme rám.

• Templom ez itt? Vagy a Golgota tán?
  Vérzik, vérzik a Krisztus!

Hol van az oltár, a gyertyák, képek?
Hol zokogott a sirató ének?
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Római, nép, lator, merre maradt?
Egyedül, magam a kereszt alatt!
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Nincsen a földnek több embere tán?
Egymagamért függ teste a fán?
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Nincs már több bűnös a föld kerekén?
Fölfeszítője, gyilkosa – én?
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Kiáltva mered rám öt néma seb,
Bíbornál bíborabb, tűznél tüzesebb.
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Vérzik, vérzik! Csurog a vére
Asszú szívemnek szikkadt földjére.
Vérzik, vérzik a Krisztus!

És rám néz! Rám néz! Irgalmas egek!
Jaj, hova fussak, hova legyek.
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Csak sírok, sírok. Csak susog ajkam:
Jézus, Jézus, könyörülj rajtam!
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Lábadnál magamat arcra vetem.
Szeretlek, szeretlek, Szerelmesem!
Vérzik, vérzik a Krisztus!

Rám csurog harmatoz, omlik a véred,
A tüzes újság, a bíboros élet!
Vérzik, vérzik a Krisztus!